getfreepubguc.com Sаfеѕt Hасk Pubgmobile.Online Pubg Mobile Hack Cheat
Footsteps Shoes
[image: Sаfеѕt Hасk Pubgmobile.Online Pubg Mobile Hack Cheat Footste...
Üdvözöllek! (Amíg keresed az igazit, jól érezheted magad az esélyesekkel is.)
zene
7:27
By George Orwell
Laurel and Hardy - Bump in the Night - Allstars - Watch the best video clips here
Stan Laurel and Oliver Hardy in 'The Laurel Hardy Murder Case'
clips to Bump in the Night - Allstars
7:19
By George Orwell
This is my favorite part in the whole movie! :D Gotta love that crazy jeep driving and the sound of it. Laurel and Hardy were true comic geniuses.
5:27
By George Orwell
The Flying Deuces (1939)
Ez volt az első vígjáték, amit Laurel és Hardy nem Hal Roach-al készitett, bár korábban a már volt négy filmjük az MGM-nél.
Miután befejezték a "Repulő Légiósokat," visszatértek a Hal Roach Studioba forgatni további filmjeiket.
A producer Boris Morros megvásárolta a jogot, hogy ujraforgassák az 1931-es francia filmet: "Les Deux " filmet, . "A Flying Deuces" volt Morros első független produkciója.
Miután befejezték a "Repulő Légiósokat," visszatértek a Hal Roach Studioba forgatni további filmjeiket.
A producer Boris Morros megvásárolta a jogot, hogy ujraforgassák az 1931-es francia filmet: "Les Deux " filmet, . "A Flying Deuces" volt Morros első független produkciója.
A filmet négy napig forgatták és egy nap alatt megvágták.
A francia eredetiben főszerepet játszott Fernandel és Noel Noel.
A francia eredetiben főszerepet játszott Fernandel és Noel Noel.
Ez a film egy részét a gyűjtemény: Komédia Filmek
Rendező: A. Edward Sutherland
Producer: Boris Morros
Gyártó: RKO Radio Pictures, Inc
Kulcsszavak: Vígjáték , Laurel és Hardy
Elérhetőség: www.k-otic.com
Creative Commons licenc: Public Domain
Run time: 69 min
Play / Download (help)
(279 MB)Ogg Video
(282 MB)512Kb MPEG4
(1.5 GB)MPEG2
All Files: HTTP
Szeretnél saját DOMAINt ingyen?
4:10
By George Orwell
Laurel and Hardy
From Wikipedia, the free encyclopedia
.........................................................
Stan és Pan néven ismerik a magyar mozi- és tévénézők az amerikai burleszkfilm hőskorának klasszikus párosát: Stan Laurelt (1890. június 16. – 1965. február 23., eredeti nevén: Arthur Stanley Jefferson) és Oliver Hardyt (1892. január 18. – 1957. augusztus 7., eredeti nevén: Norvell Hardy). Számos néma- és hangosfilmben szerepeltek együtt, mindig ugyanazt a karaktert megformálva: Stan játszotta a vékony, tutyi-mutyi, együgyű figurát, Pan volt a kövér, agilis, mérges.
.........................................................
Stanley Jefferson
Az észak-angliai Ulverston-ban született. Édesapja, Arthur J. Jefferson valóságos színházi szakembernek számított akkoriban, hiszen ismert volt, mint színigazgató, színdarabíró, színész, és rendező. Édesanyja, Madge Metcalfe színésznő volt. A kis Stanley a kulisszák között nőtt fel és igazán nem meglepő, hogy egy napon ő maga is „komédiásnak” állt. 1906-ban kezdte a pályáját Glasgow-ban, a Pickard's Múzeum egyik előadásán, majd rövidesen a Fred Karno pantomim-társulatához csatlakozott. A Karno társulatnál működött egy másik fiatal brit komikus-jelölt, akit később a világ Charlie Chaplin-ként ismert meg. A Karno-féle együttest 1910-ben meghívták Amerikába, majd a sikersorozatot 1912-13-ban is megismételték, ám ekkor már Chaplin nem tért vissza az óhazába. Laurel még sokáig játszott angol színpadokon. A jó barát Chaplin sikerein felbátorodva vágott neki Amerikának 1916-ban. Hollywoodba érve Chaplin közbenjárásával megismerkedett a „Keystone Trio” tagjaival. Első filmjének a „Nuts in May” (1917) sikere bizonyította, hogy nem volt méltatlan a bizalomra. Carl Leammle producer felkarolta, és innentől fogva számtalan filmszerep várta. Eleinte cowboyfilmekben kapott lehetőséget, majd összekerült Zigotto-val, vagyis Larry Semonnal, és Hal Roach produkcióiban számtalan sikert tudhatott maga mögött, amikor először találkozott 1919-ben, a „The Lucky Dog” című film kapcsán a kövér komikussal, Babe Hardy-val, ahogy a színfalak mögött nevezték Olivert, nem is sejtve, hogy néhány év múlva ketten meghódítják a világot.
Akkor az első közös munkájuk után azonban a még a siker ideje nem jött el. Laurel egy időre elfordult a filmkomikum világától, és ismét színházakban játszott, ezúttal már Amerikában.
1925-ban találkoztak ismét Hal Roach stúdiójában, ahol Stan éppen filmet rendezett, és amely produkcióba Hardy, mint ismert filmkomikus kapott meghívást. Kezdetben évente egy-egy filmet készítettek, amelynek rendezője és filmírója is Stan Laurel volt. Derűs munkavégzésük során jöttek rá, hogy alapvetően félszavakból egymást értő elképesztő párost alkotnak, akár kamerák előtt is. 1926-ban még csak egy, 1927-ben 13 közös filmet készítettek. Megszületett az egyetemes filmtörténet egyik legsikeresebb komikuspárja, és 1950-ben készült utolsó filmjükig 38 éven keresztül dolgoztak együtt, amelyből az első húsz év helyet követel magának minden filmmel foglalkozó könyvben.
Norvell Hardy
Az USA Georgia államának Harlem városában született, és afféle polgári életpályát gondoltak szülei a kis Norvellnek (az „Oliver”-t csak később, apja halála után - aki szintén Oliver volt - tette hozzá nevéhez). Jogásznak készült, azonban skót származású bátyja volt az, aki 1910-ben megmutatta és vonzóvá tette a fiatalember számára a zenés színpadok világát, később a film világát, sőt énekes-táncos komikusként többször fel is léptek együtt. Az „új művészet” csakhamar bűvkörébe vonta a fiatalembert, főképpen, amikor a statiszta szerepeken túl nagyobb szerepeket kapott, míg végül egy életre szóló szövetségre lépett Stan Laurellel.
Az athens-i Georgia Egyetemen végezte színi tanulmányait. Lubin Co társulatánál kezdte pályáját 1913-ban, Floridában, komikusként, a színpadon. Az Outwitting Dad című filmmel debütált 1914-ben a film világában, majd kezdetben a Pathé, később a Vitagraph részére dolgozott.
A közkedvelt és rövid idő alatt nagy sikereket magának mondó kedves Duci bácsi váratlan halála után a gyártók keresték Duci bácsi azaz John Bunny (1863-1915) utódját filmvásznon. A fimgyárak így nagy érdeklődést mutattak a kövér komikusok iránt, amely konjuktúra megteremthette Hardy sikereinek kedvező külső körülményeit. Számos sorozatot készítettek vele 1916-1921 között. Így egyebek mellett a Pokes and Jabb's (1914-1915), valamint 1916-1918 között a Plump and Runt, 1919-1921 között a Jimmy Aubrey sorozatot.
Élete során Hardy több mint kétszáz filmet forgatott Laurel nélkül. A kor egyik világhíres komikusával, Zigotto-val, azaz Larry Semonnal közösen dolgozott 1921-1925 között. Larryt, azaz Zigottót tartotta mesterének is egyben, akitől a legtöbbet tanult. Életében több mint 400 filmet forgatott. [1]
Három felesége volt, az utolsó és leghosszabb házassága (17 év), Virginia Lucille Jones-szal, a filmforgatókönyv-írónővel bizonyult talán a legkiegyensúlyozottabbnak, bár előző házassága Myrtle Reeves színésznővel is közel 16 évig tartott. 1950-es visszavonulását követően, 1954 májusában szívroham érte, jelezvén, hogy szív- és érrendszerét megviselték erősen a filmsikereinek egyik forrását jelentő kövérsége. Agytrombózis végzett vele három év múlva. Két fiú és két leány gyermeke örökölte édesapjuk filmtörténeti jelentőségű nevét és rangját, bár vér szerinti gyermeke csupán egy akadt, az is a második házasságából (Myrtle Reeves).
Stan és Pan, az egyetemes filmtörténet legendás párosa [szerkesztés]
Laurel és Hardy első közös filmjükben, a Lucky Dog-ban (készült: 1919-ben, bemutatva: 1921-ben)
A jobbról álló Jack Lloyd észreveszi, amint Stan hűséges kutyája visszahozta az Oliver által begyújtott dinamitrudat
Stan és Hardy rövid ideig dolgozott együtt 1921-ben, majd 1925-ban kezdtek ismét közösen filmezni, és 1927-től kezdve működnek úgy, mint „Laurel és Hardy páros”. 1940-ig 62 kisfilmben és 13 egész estés filmben szerepeltek együtt a Hal Roach stúdióban. Ezt követően 1944-ig nyolc kis költségvetésű komédiában játszottak a 20th Century Foxnál és a Metro-Goldwyn-Mayernél, amikor is visszavonultak a filmezéstől a színház javára. Utolsó filmjüket 1950–1951-ben forgatták Franciaországban, majd végérvényesen visszavonultak.
Sokan tartják úgy, kettejük között Stan Laurel volt a nagyobb egyéniség, azt is hallani lehetett egykor, hogy az ötletek nagy része tőle származott. Ám Hardy művészi nagysága, emberi tartása is fontos része volt a kettősnek, de mindenek felett a közös mester, Zigotto szellemisége él ma is tovább filmjeikben, egyéni Stan és Pan hangot öltve. A bájosan, gyermekien naív Stan mindig jót akar, ugyanakkor, mindig valami bajt csinál - ez volt szerepsémájuk lényege - míg a fölényes, nagyképűen atyáskodó Pan mindig pórul jár. Amikor a lenézett naivitás, és a fölényes tudás kudarcot vall, úgy, hogy felszabadultan nevetni lehet rajta, akkor egy mélyen emberi esendőség keletkezik, a komikum két arca, a magát gyakran elpityergő Stan, és a nevető, vagy éppen bosszankodása miatt nevetségessé váló Hardy arca mint eleven szimbóluma Thália maszkjainak. Ha valami történt velük, azt teljes nyugalommal fogadták, inzultusok ellen nemigen védekeztek, beletörődve vállalták annak következményeit. Filmjeikben sok színész megfordult, többen önálló karriert kezdhettek, mások, mint például az örök ellenfelet játszó James Finlayson (1887-1953) neve összeforrt a Stan és Pan filmekkel.
Kevesen tudják, hogy amikor 1929-re a hangosfilm uralma alá került a filmgyártás, a némafilmsztárok döntő többsége hetek-hónapok leforgása alatt kikerült a filmiparból - jó részük örökre. Számtalan megdöbbentő tragédia, egyéni sors-dráma játszódott le akkoriban a színfalak mögött. Csak kevesen kerültek át a némafilmből és tudtak további sikereket elérni. A közönség és a bevétel kegyetlen szókimondása hetek alatt kijelölték mindenki helyét, az új „rangsorban”.
Azonban Stan és Pan sikere nem hogy csorbát szenvedett volna ezekben a kritikus években, hanem fokozódott. Chaplin, valamint Stan és Pan biztosították művészetükkel a filmtörténet e jelentős változásánál a folyamatosságot. Az 1930-as években szinte ki sem mozdultak a stúdiókból, ontották a jobbnál jobb filmeket. Aztán az évek könyörtelenül elszálltak. Húsz év után már - akárhogy is fájt - de Stan és Hardy megfáradttá vált, kifogytak az új ötletek. Sikersorozatuknak igazából az Abbott és Costello pár feltűnése vetett véget a negyvenes évekre. 1940-1950 közötti tíz évben sem készült annyi film velük, mint korábban egy év során. Aztán már csak filmtervek készültek a nagy visszatérésre, később már az sem. 1950-52-től fogva fokozatosan visszavonultak a film világától. Hardy 1954-es szívrohama véglegessé tette a visszavonulást. 1957-ben hunyt el. Hardy halálát követően Stan visszavonult a színpadtól is, és csak egy-egy kisebb filmszerepben tűnt fel. Stan 8 évvel élte túl gyászolt barátját, de ő még megérhette, hogy elővették régi filmjeiket, összeállításokat készítettek belőlük, és ezeknek pont olyan sikerük volt, mint hajdan.
.........................................................
Laurel and Hardy in a promotional still from their 1937 feature film Way Out West
Laurel and Hardy were one of the most popular comedy teams of the early to mid Classical Hollywood era of American cinema. Composed of thin, English-born Stan Laurel (1890–1965) and heavy, American-born Oliver Hardy (1892–1957) they became well known during the late 1920s and the 1930s for their work in motion pictures and also appeared on stage throughout America and Europe.
The two comedians first worked together on the silent film The Lucky Dog. After a period appearing separately in several short films for the Hal Roach studio during the 1920s, they began appearing in movie shorts together in 1926. Laurel and Hardy officially became a team the following year, and soon became Hal Roach's most lucrative stars. Among their most popular and successful films were the features Sons of the Desert (1933), Way Out West (1937), and Block-Heads (1938)[1] and the shorts Big Business (1929), Liberty (1929), and their Academy Award-winning short, The Music Box (1932).[2]
The pair left the Roach studio in 1940, then appeared in eight "B" comedies for 20th Century Fox and Metro-Goldwyn-Mayer from 1941 to 1944. From 1945 to 1950 they did not appear on film and concentrated on their stage show. They made their last film, Atoll K, in France in 1950 and 1951 before retiring from the screen. In total they appeared together in 106 films. They starred in 40 short sound films, 32 short silent films and 23 full length feature films, and in the remaining 11 films made guest or cameo appearances.
Contents [hide]
1 Before the pairing
2 History
3 Aftermath
External links
Stan Laurel Született:
1901. december 13.
Meghalt:
1965. február 23.
Angol származású amerikai burleszkszínész, komikus, eredeti neve Arthur Stanley Jefferson.
Az angliai Ulverstonban született. Édesapja színházigazgató volt, és a padláson saját kis játékszínházat rendezett be fiának. Tízévesen apja mellett dolgozott a Glasgow-i Metropole színházban, és 16 évesen debütált előadóként. Egy pantomim csoporttal turnézva tökéletesítette mimikai adottságait, majd Fred Karno Troupe-jának tagjaként Chaplintől tanult. 1910-ben a társulat Amerikába ment, ahol Chaplin csatlakozott a burleszkrendező Mack Sennetthez, s nemsokára tanítványa is követte.
Miután több évig egy vaudeville-csoporttal járta az országot, 1916-ban megkapta első filmszerepét: 75 dolláros heti fizetéssel alkalmazták egy komédiában. Miközben folytatta a színpadi munkát, számos kisfilmet készített – immár Stan Laurel néven –, előbb a Universal stúdiónak, majd Hal Roach csapatában dolgozott forgatókönyvíró-rendezőként. Itt ismerte meg Oliver Hardyt s az 1927-es Kacsalevesben első ízben állt össze a mulattatás világbajnok párosa, Laurel és Hardy – vagy ahogy hazánkban ismerik őket: Stan és Pan.
Ez idő tájt véglegesedett a később Laurel védjegyévé vált szinte betegesen vékony, butácska, ám jó szándékú Stan figurája is, aki remek kiegészítőre talált Hardy bumfordi, tudálékos akarnokának személyében. Kettejük esetlensége révén filmjeik végére valóságos romhalmaz maradt a legdrágább díszletekből is. Az évszázad csatájában hatalmas tortacsatát indítanak el, A két matrózban egy egész autókereskedésnyi kocsit törnek össze, A nagy üzletben pedig egy lakást tesznek a föld színével egyenlővé. Ám a Sennett-iskola komikusaival ellentétben, ahol túltengett az akció, a burleszk, a nyüzsgés, ők szép komótosan hajtották végre a rombolást.
A hangosfilm megjelenésével a legtöbb komikus karrierje leszállóágba került. Stan és Pan népszerűsége azonban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a 30-as, 40-es éveket végigforgassák. Eme időszak alatt mintegy 50 filmet készítettek el, melyek közül az 1932-es The Music Box az Oscar-díjat is elnyerte. 1940-ben a teljesebb művészi szabadság reményében a Foxhoz, majd a Metro-Goldwyn-Mayerhez szerződtek, ám itt sem kaptak szabad kezet. Hardy 1957-es halála után Laurel felhagyott az előadói pályával, ám rendezőként és szerzőként tovább dolgozott. 1965-ben hunyt el szívrohamban.
mommo
...Sajnos a legkevésbé sem véletlen, hogy a honi Filmlexikon immár hagyományosan csak az 1945 után készült játékfilmekről szolgáltat adatokat: a magyarországi médiakultúrában máig terjedelmes és kínos hiátust jelent a huszadik század második negyedének (elsősorban) amerikai filmművészete. A zsánerművek - főként a horror- és gengszterfilmek, valamint a hangos burleszk - ezen első virágkorából még a mozirajongók is gyakran csak A sebhelyes arcút (Howard Hawks, 1932), esetleg Laurel és Hardy (a mucsai »Stan és Pan«-t ideje volna már a Horthy-korszak egyéb kulturális csökevényei mellé temetni) egy-egy filmjét ismerik. Pedig a megemlékezésekkel, tiszteletadó kikacsintásokkal és persze örökérvényű toposzokkal kezdettől előszeretettel élő filmművészet számos, ma soha véget nem érőnek tűnő története innen indul, King Kongtól Tarzanig. Szerencsére már most látható, hogy a bántó űrt egy-két évtizeden belül sikerülhet akár teljesen is felszámolni, mégpedig leginkább azért, mert a húszas, harmincas és negyvenes évek legérdekesebb filmjei sorra jelennek meg a magyar DVD-piacon....
Bella Tamás
From Wikipedia, the free encyclopedia
.........................................................
Stan és Pan néven ismerik a magyar mozi- és tévénézők az amerikai burleszkfilm hőskorának klasszikus párosát: Stan Laurelt (1890. június 16. – 1965. február 23., eredeti nevén: Arthur Stanley Jefferson) és Oliver Hardyt (1892. január 18. – 1957. augusztus 7., eredeti nevén: Norvell Hardy). Számos néma- és hangosfilmben szerepeltek együtt, mindig ugyanazt a karaktert megformálva: Stan játszotta a vékony, tutyi-mutyi, együgyű figurát, Pan volt a kövér, agilis, mérges.
.........................................................
Stanley Jefferson
Az észak-angliai Ulverston-ban született. Édesapja, Arthur J. Jefferson valóságos színházi szakembernek számított akkoriban, hiszen ismert volt, mint színigazgató, színdarabíró, színész, és rendező. Édesanyja, Madge Metcalfe színésznő volt. A kis Stanley a kulisszák között nőtt fel és igazán nem meglepő, hogy egy napon ő maga is „komédiásnak” állt. 1906-ban kezdte a pályáját Glasgow-ban, a Pickard's Múzeum egyik előadásán, majd rövidesen a Fred Karno pantomim-társulatához csatlakozott. A Karno társulatnál működött egy másik fiatal brit komikus-jelölt, akit később a világ Charlie Chaplin-ként ismert meg. A Karno-féle együttest 1910-ben meghívták Amerikába, majd a sikersorozatot 1912-13-ban is megismételték, ám ekkor már Chaplin nem tért vissza az óhazába. Laurel még sokáig játszott angol színpadokon. A jó barát Chaplin sikerein felbátorodva vágott neki Amerikának 1916-ban. Hollywoodba érve Chaplin közbenjárásával megismerkedett a „Keystone Trio” tagjaival. Első filmjének a „Nuts in May” (1917) sikere bizonyította, hogy nem volt méltatlan a bizalomra. Carl Leammle producer felkarolta, és innentől fogva számtalan filmszerep várta. Eleinte cowboyfilmekben kapott lehetőséget, majd összekerült Zigotto-val, vagyis Larry Semonnal, és Hal Roach produkcióiban számtalan sikert tudhatott maga mögött, amikor először találkozott 1919-ben, a „The Lucky Dog” című film kapcsán a kövér komikussal, Babe Hardy-val, ahogy a színfalak mögött nevezték Olivert, nem is sejtve, hogy néhány év múlva ketten meghódítják a világot.
Akkor az első közös munkájuk után azonban a még a siker ideje nem jött el. Laurel egy időre elfordult a filmkomikum világától, és ismét színházakban játszott, ezúttal már Amerikában.
1925-ban találkoztak ismét Hal Roach stúdiójában, ahol Stan éppen filmet rendezett, és amely produkcióba Hardy, mint ismert filmkomikus kapott meghívást. Kezdetben évente egy-egy filmet készítettek, amelynek rendezője és filmírója is Stan Laurel volt. Derűs munkavégzésük során jöttek rá, hogy alapvetően félszavakból egymást értő elképesztő párost alkotnak, akár kamerák előtt is. 1926-ban még csak egy, 1927-ben 13 közös filmet készítettek. Megszületett az egyetemes filmtörténet egyik legsikeresebb komikuspárja, és 1950-ben készült utolsó filmjükig 38 éven keresztül dolgoztak együtt, amelyből az első húsz év helyet követel magának minden filmmel foglalkozó könyvben.
Norvell Hardy
Az USA Georgia államának Harlem városában született, és afféle polgári életpályát gondoltak szülei a kis Norvellnek (az „Oliver”-t csak később, apja halála után - aki szintén Oliver volt - tette hozzá nevéhez). Jogásznak készült, azonban skót származású bátyja volt az, aki 1910-ben megmutatta és vonzóvá tette a fiatalember számára a zenés színpadok világát, később a film világát, sőt énekes-táncos komikusként többször fel is léptek együtt. Az „új művészet” csakhamar bűvkörébe vonta a fiatalembert, főképpen, amikor a statiszta szerepeken túl nagyobb szerepeket kapott, míg végül egy életre szóló szövetségre lépett Stan Laurellel.
Az athens-i Georgia Egyetemen végezte színi tanulmányait. Lubin Co társulatánál kezdte pályáját 1913-ban, Floridában, komikusként, a színpadon. Az Outwitting Dad című filmmel debütált 1914-ben a film világában, majd kezdetben a Pathé, később a Vitagraph részére dolgozott.
A közkedvelt és rövid idő alatt nagy sikereket magának mondó kedves Duci bácsi váratlan halála után a gyártók keresték Duci bácsi azaz John Bunny (1863-1915) utódját filmvásznon. A fimgyárak így nagy érdeklődést mutattak a kövér komikusok iránt, amely konjuktúra megteremthette Hardy sikereinek kedvező külső körülményeit. Számos sorozatot készítettek vele 1916-1921 között. Így egyebek mellett a Pokes and Jabb's (1914-1915), valamint 1916-1918 között a Plump and Runt, 1919-1921 között a Jimmy Aubrey sorozatot.
Élete során Hardy több mint kétszáz filmet forgatott Laurel nélkül. A kor egyik világhíres komikusával, Zigotto-val, azaz Larry Semonnal közösen dolgozott 1921-1925 között. Larryt, azaz Zigottót tartotta mesterének is egyben, akitől a legtöbbet tanult. Életében több mint 400 filmet forgatott. [1]
Három felesége volt, az utolsó és leghosszabb házassága (17 év), Virginia Lucille Jones-szal, a filmforgatókönyv-írónővel bizonyult talán a legkiegyensúlyozottabbnak, bár előző házassága Myrtle Reeves színésznővel is közel 16 évig tartott. 1950-es visszavonulását követően, 1954 májusában szívroham érte, jelezvén, hogy szív- és érrendszerét megviselték erősen a filmsikereinek egyik forrását jelentő kövérsége. Agytrombózis végzett vele három év múlva. Két fiú és két leány gyermeke örökölte édesapjuk filmtörténeti jelentőségű nevét és rangját, bár vér szerinti gyermeke csupán egy akadt, az is a második házasságából (Myrtle Reeves).
Stan és Pan, az egyetemes filmtörténet legendás párosa [szerkesztés]
Laurel és Hardy első közös filmjükben, a Lucky Dog-ban (készült: 1919-ben, bemutatva: 1921-ben)
A jobbról álló Jack Lloyd észreveszi, amint Stan hűséges kutyája visszahozta az Oliver által begyújtott dinamitrudat
Stan és Hardy rövid ideig dolgozott együtt 1921-ben, majd 1925-ban kezdtek ismét közösen filmezni, és 1927-től kezdve működnek úgy, mint „Laurel és Hardy páros”. 1940-ig 62 kisfilmben és 13 egész estés filmben szerepeltek együtt a Hal Roach stúdióban. Ezt követően 1944-ig nyolc kis költségvetésű komédiában játszottak a 20th Century Foxnál és a Metro-Goldwyn-Mayernél, amikor is visszavonultak a filmezéstől a színház javára. Utolsó filmjüket 1950–1951-ben forgatták Franciaországban, majd végérvényesen visszavonultak.
Sokan tartják úgy, kettejük között Stan Laurel volt a nagyobb egyéniség, azt is hallani lehetett egykor, hogy az ötletek nagy része tőle származott. Ám Hardy művészi nagysága, emberi tartása is fontos része volt a kettősnek, de mindenek felett a közös mester, Zigotto szellemisége él ma is tovább filmjeikben, egyéni Stan és Pan hangot öltve. A bájosan, gyermekien naív Stan mindig jót akar, ugyanakkor, mindig valami bajt csinál - ez volt szerepsémájuk lényege - míg a fölényes, nagyképűen atyáskodó Pan mindig pórul jár. Amikor a lenézett naivitás, és a fölényes tudás kudarcot vall, úgy, hogy felszabadultan nevetni lehet rajta, akkor egy mélyen emberi esendőség keletkezik, a komikum két arca, a magát gyakran elpityergő Stan, és a nevető, vagy éppen bosszankodása miatt nevetségessé váló Hardy arca mint eleven szimbóluma Thália maszkjainak. Ha valami történt velük, azt teljes nyugalommal fogadták, inzultusok ellen nemigen védekeztek, beletörődve vállalták annak következményeit. Filmjeikben sok színész megfordult, többen önálló karriert kezdhettek, mások, mint például az örök ellenfelet játszó James Finlayson (1887-1953) neve összeforrt a Stan és Pan filmekkel.
Kevesen tudják, hogy amikor 1929-re a hangosfilm uralma alá került a filmgyártás, a némafilmsztárok döntő többsége hetek-hónapok leforgása alatt kikerült a filmiparból - jó részük örökre. Számtalan megdöbbentő tragédia, egyéni sors-dráma játszódott le akkoriban a színfalak mögött. Csak kevesen kerültek át a némafilmből és tudtak további sikereket elérni. A közönség és a bevétel kegyetlen szókimondása hetek alatt kijelölték mindenki helyét, az új „rangsorban”.
Azonban Stan és Pan sikere nem hogy csorbát szenvedett volna ezekben a kritikus években, hanem fokozódott. Chaplin, valamint Stan és Pan biztosították művészetükkel a filmtörténet e jelentős változásánál a folyamatosságot. Az 1930-as években szinte ki sem mozdultak a stúdiókból, ontották a jobbnál jobb filmeket. Aztán az évek könyörtelenül elszálltak. Húsz év után már - akárhogy is fájt - de Stan és Hardy megfáradttá vált, kifogytak az új ötletek. Sikersorozatuknak igazából az Abbott és Costello pár feltűnése vetett véget a negyvenes évekre. 1940-1950 közötti tíz évben sem készült annyi film velük, mint korábban egy év során. Aztán már csak filmtervek készültek a nagy visszatérésre, később már az sem. 1950-52-től fogva fokozatosan visszavonultak a film világától. Hardy 1954-es szívrohama véglegessé tette a visszavonulást. 1957-ben hunyt el. Hardy halálát követően Stan visszavonult a színpadtól is, és csak egy-egy kisebb filmszerepben tűnt fel. Stan 8 évvel élte túl gyászolt barátját, de ő még megérhette, hogy elővették régi filmjeiket, összeállításokat készítettek belőlük, és ezeknek pont olyan sikerük volt, mint hajdan.
.........................................................
Laurel and Hardy in a promotional still from their 1937 feature film Way Out West
Laurel and Hardy were one of the most popular comedy teams of the early to mid Classical Hollywood era of American cinema. Composed of thin, English-born Stan Laurel (1890–1965) and heavy, American-born Oliver Hardy (1892–1957) they became well known during the late 1920s and the 1930s for their work in motion pictures and also appeared on stage throughout America and Europe.
The two comedians first worked together on the silent film The Lucky Dog. After a period appearing separately in several short films for the Hal Roach studio during the 1920s, they began appearing in movie shorts together in 1926. Laurel and Hardy officially became a team the following year, and soon became Hal Roach's most lucrative stars. Among their most popular and successful films were the features Sons of the Desert (1933), Way Out West (1937), and Block-Heads (1938)[1] and the shorts Big Business (1929), Liberty (1929), and their Academy Award-winning short, The Music Box (1932).[2]
The pair left the Roach studio in 1940, then appeared in eight "B" comedies for 20th Century Fox and Metro-Goldwyn-Mayer from 1941 to 1944. From 1945 to 1950 they did not appear on film and concentrated on their stage show. They made their last film, Atoll K, in France in 1950 and 1951 before retiring from the screen. In total they appeared together in 106 films. They starred in 40 short sound films, 32 short silent films and 23 full length feature films, and in the remaining 11 films made guest or cameo appearances.
Contents [hide]
1 Before the pairing
2 History
3 Aftermath
External links
Stan Laurel Született:
1901. december 13.
Meghalt:
1965. február 23.
Angol származású amerikai burleszkszínész, komikus, eredeti neve Arthur Stanley Jefferson.
Az angliai Ulverstonban született. Édesapja színházigazgató volt, és a padláson saját kis játékszínházat rendezett be fiának. Tízévesen apja mellett dolgozott a Glasgow-i Metropole színházban, és 16 évesen debütált előadóként. Egy pantomim csoporttal turnézva tökéletesítette mimikai adottságait, majd Fred Karno Troupe-jának tagjaként Chaplintől tanult. 1910-ben a társulat Amerikába ment, ahol Chaplin csatlakozott a burleszkrendező Mack Sennetthez, s nemsokára tanítványa is követte.
Miután több évig egy vaudeville-csoporttal járta az országot, 1916-ban megkapta első filmszerepét: 75 dolláros heti fizetéssel alkalmazták egy komédiában. Miközben folytatta a színpadi munkát, számos kisfilmet készített – immár Stan Laurel néven –, előbb a Universal stúdiónak, majd Hal Roach csapatában dolgozott forgatókönyvíró-rendezőként. Itt ismerte meg Oliver Hardyt s az 1927-es Kacsalevesben első ízben állt össze a mulattatás világbajnok párosa, Laurel és Hardy – vagy ahogy hazánkban ismerik őket: Stan és Pan.
Ez idő tájt véglegesedett a később Laurel védjegyévé vált szinte betegesen vékony, butácska, ám jó szándékú Stan figurája is, aki remek kiegészítőre talált Hardy bumfordi, tudálékos akarnokának személyében. Kettejük esetlensége révén filmjeik végére valóságos romhalmaz maradt a legdrágább díszletekből is. Az évszázad csatájában hatalmas tortacsatát indítanak el, A két matrózban egy egész autókereskedésnyi kocsit törnek össze, A nagy üzletben pedig egy lakást tesznek a föld színével egyenlővé. Ám a Sennett-iskola komikusaival ellentétben, ahol túltengett az akció, a burleszk, a nyüzsgés, ők szép komótosan hajtották végre a rombolást.
A hangosfilm megjelenésével a legtöbb komikus karrierje leszállóágba került. Stan és Pan népszerűsége azonban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a 30-as, 40-es éveket végigforgassák. Eme időszak alatt mintegy 50 filmet készítettek el, melyek közül az 1932-es The Music Box az Oscar-díjat is elnyerte. 1940-ben a teljesebb művészi szabadság reményében a Foxhoz, majd a Metro-Goldwyn-Mayerhez szerződtek, ám itt sem kaptak szabad kezet. Hardy 1957-es halála után Laurel felhagyott az előadói pályával, ám rendezőként és szerzőként tovább dolgozott. 1965-ben hunyt el szívrohamban.
mommo
...Sajnos a legkevésbé sem véletlen, hogy a honi Filmlexikon immár hagyományosan csak az 1945 után készült játékfilmekről szolgáltat adatokat: a magyarországi médiakultúrában máig terjedelmes és kínos hiátust jelent a huszadik század második negyedének (elsősorban) amerikai filmművészete. A zsánerművek - főként a horror- és gengszterfilmek, valamint a hangos burleszk - ezen első virágkorából még a mozirajongók is gyakran csak A sebhelyes arcút (Howard Hawks, 1932), esetleg Laurel és Hardy (a mucsai »Stan és Pan«-t ideje volna már a Horthy-korszak egyéb kulturális csökevényei mellé temetni) egy-egy filmjét ismerik. Pedig a megemlékezésekkel, tiszteletadó kikacsintásokkal és persze örökérvényű toposzokkal kezdettől előszeretettel élő filmművészet számos, ma soha véget nem érőnek tűnő története innen indul, King Kongtól Tarzanig. Szerencsére már most látható, hogy a bántó űrt egy-két évtizeden belül sikerülhet akár teljesen is felszámolni, mégpedig leginkább azért, mert a húszas, harmincas és negyvenes évek legérdekesebb filmjei sorra jelennek meg a magyar DVD-piacon....
Bella Tamás
4:10
By George Orwell
BEST OF STAN LAUREL & OLIVER HARDY
STAN LAUREL and Oliver Hardy comedy show from Babarczi Francisc Ferry....Romania
Runtime: 05:09
STAN LAUREL and Oliver Hardy comedy show from Babarczi Francisc Ferry....Romania
Runtime: 05:09
4:08
By George Orwell
Bacon Grabbers (1929): Laurel & Hardy - Part 1
Their next to last silent comedy, "Bacon Grabbers" is a Laurel and Hardy comedy, and boasts the sort of stellar cast: Edgar Kennedy, Charlie Hall and the young Jean Harlow. Stan and Ollie are members of the local constabulary, assigned to the attachment squad. Edgar has stiffed the lienholder (more)
Runtime: 09:59
Their next to last silent comedy, "Bacon Grabbers" is a Laurel and Hardy comedy, and boasts the sort of stellar cast: Edgar Kennedy, Charlie Hall and the young Jean Harlow. Stan and Ollie are members of the local constabulary, assigned to the attachment squad. Edgar has stiffed the lienholder (more)
Runtime: 09:59
4:06
By George Orwell
Liberty (1929): Laurel & Hardy - Part 2
AKA Criminals at Large Stan and Ollie break jail and hurriedly get into civilian clothes. They are wearing each other's trousers and seek a place to change. The search takes them to a building site - and a partially-completed skyscraper. Restored with the synchronized orchestra and effects.
Runtime: 09:23
AKA Criminals at Large Stan and Ollie break jail and hurriedly get into civilian clothes. They are wearing each other's trousers and seek a place to change. The search takes them to a building site - and a partially-completed skyscraper. Restored with the synchronized orchestra and effects.
Runtime: 09:23
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)